Élet a B-oldalon: erősebb, bölcsebb, mikróba-gazdagabb
Egykor azt hittem, hogy a középkor a lelassulásról fog szólni.
Amit nem vártam: hogy közel ötvenévesen pontosabbnak, összehangoltabbnak és élőbbnek érzem majd magam, mint valaha. Nem azért, mert keményebben hajtok – hanem mert jobban figyelek. Megtanultam, hogy a reziliencia nem a keménységről szól, hanem a biológiával való együttműködésről.
Életem első fele arról szólt, hogy bizonyítsak – másoknak, a barátoknak, a kollégáknak, magamnak, a tükörnek. A B-oldal? A megőrzésről és az átadásról. Nem csupán az izmok vagy az emlékek megőrzéséről, hanem valami mélyebbről: a mikrobiális stabilitásról, az érzelmi egyensúlyról és arról a képességről, hogy gyorsan regenerálódjak – mentálisan, fizikailag, és az emésztéset tekintve is.
Már nem törekszem a tökéletességre. A biológiai áramlás fenntartására viszont igen. Ételválasztásaim nem trendekről szólnak – hanem a mikrobiális funkció hangolásáról. Az alvásom pedig nem „8 óráról” – hanem a bél és az agy óraszerkezetem újraállításáról. A kapcsolataim, a környezetem, még a légzésem is – ezek most mikrobiális üzenetek, nem zavaró tényezők.
A bél már nem célpont. Társ lett. A mikrobáim többé nem megoldandó tünetek, hanem érzékelők és szövetségesek. Reagálnak az örömömre, a stresszemre, az ételemre, a gondolataimra. És cserébe immunitást, tisztaságot és alkalmazkodóképességet kínálnak. Egyfajta harmadik intelligenciává váltak – nemcsak a szememben vagy a bélfalamban, hanem beleszőve minden döntésembe.
Most már nem több időt akarok – hanem értékesebbet. Nem több eszközt – hanem kevesebbet, azokat jobban kihasználva. Nem a hosszú életet önmagáért, hanem egészséges, teljes életet: egy olyat, ahol minden megnyert év funkcióval, érzéssel és teljes spektrumú egészséggel jár. Most már mikrobiálisnak érzem magam – nem csak metaforikusan, hanem gyakorlatilag is – mert rendszereken keresztül élek, nem menetrendek szerint.
Ez az én B-oldalam. És én nem csupán öregszem – funkciókat hozok létre. Nem csupán éveket adok hozzá – hanem mélységet.
Nincs több jövő hét. De van folytatás – benned, bárkiben, aki meri újrahuzalozni saját bélrendszerét, és meghallgatja saját mikrobiális suttogásait. Mert ez nem a vég. Ez egy mikrobiális örökség. És az új cél: egy Ironman.